Betlehemi csillag
Csillagszerű fényjelenség Betlehem egén Jézus születésekor.
Eredetét évezredek óta találgatások övezik. Bolygók együttállása, szupernóva, netán egy felbukkanó üstökös vagy valamilyen mesterségesen előidézett jelenség?
1. Az üstökös teóriáját valójában kizárhatjuk. Bár minden korban sorsfordító események jeleként tekintenek rájuk, a közhiedelem szerint egy üstökös felbukkanása inkább világméretű katasztrófa bekövetkeztét jelenti, nem pedig olyan eseményt, amire az emberek különösen erős, reményteli várakozással tekintenek. Jézus születése mégsem tekinthető kozmikus, ill. világkatasztrófa eseményeként, sőt!
2. Nem zárható ki teljesen a mesterséges beavatkozás sem a fényjelenség okaként, de nem is tekinthetünk rá, mint a fényjelenség teljességének kiváltójára. Mesterséges, netán isteni beavatkozás elképzelhető annak fényében, hogy a csillag irányt mutatott a napkeleti bölcsek számára, rámutatott a fényével arra a helyre, ahol a szent család Jézus születésekor tartózkodott. (Mt 2,9) Tehát értelemmel alátámasztott útmutatás történt.
3. Egyes vélekedések szerint a Betlehemi csillag egy szupernóva lehetett, de ezt ugyancsak kizárhatjuk. Egy szupernóva a napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy, önpusztító robbanása, melynek folyamatában hatalmas mennyiségű energiát bocsát ki, és fénye akár az egész galaxist is túlragyoghatja. Hatására jöhetnek létre új életformák, valójában egy csillag látványos haldoklása. A Betlehemi csillag esetében nem erről van szó.
4. Maradt tehát a bolygóegyüttállás teóriája.
A későbbi korok nagy csillagászai, így a mai modern kor tudósai, csillagászai is arra a következtetésre jutottak, hogy a Jupiter és a Szaturnusz többszörös együttállása lehetett a máig is emlegetett Betlehemi csillag.
Csakhogy ez a többszörös együttállás azelőtt is előfordult, még sincs tudomásunk róla, hogy ezzel összefüggésben világrengető eseményeket jegyeztek volna fel a mindenkori krónikák.
A Jupitert az ókorban királyi bolygónak tekintették, a Szaturnusz pedig a zsidóság jelképe.
A napkeleti bölcsek, akik járatosak voltak az asztrológia tudományában, nemcsak a Jupiter és a Szaturnusz ritka többszörös együttállását látták, tudták kiolvasni a csillagokból, de évekre előre láttak olyan eseményeket, amelyekből az ún. Betlehemi csillag megjelenésének az egész világot érintő jelentőségére következtettek. A csillag megjelenése csak a kezdete volt a történelmi folyamatoknak, a nagy változásoknak, amelyek a világra, de elsősorban a zsidóságra vártak, s a következő években beteljesedtek.
Nem minden Jupiter-Szaturnusz együttállás azonos a Betlehemi csillaggal. Az egyszeri együttállás kb. 19 évente jön létre a két bolygó között, de a többszörös együttállás, ami Jézus születését is jelezte viszont sokkal ritkább, többszáz évente fordul elő. Az is lényeges ebből a szempontból, hogy Júdea felett, a Halak jegyében jelent meg a csillag i.e. 7 májusában, októberében és decemberben. Amiképpen a Szaturnusz bolygó, a Halak csillagkép is a zsidóság szimbóluma. Az év folyamán különleges hurkot képezve előre-hátra mozgásban volt a két bolygó egymáshoz és a Földhöz viszonyítva, de amikor a legfényesebb volt a fényük, hogy egy nagy csillaggá egyesülés látszatát keltették, a Jupiter és a Szaturnusz akkor is megkülönböztethető volt egymástól a hozzáértők számára.
Ennek ellenére nagyon erős fénye volt, és egyik sugara éppen arra a helyre esett, ahol Szűz Mária, József és a már megszületett, bepólyált Jézus tartózkodott. Jelezve, hogy a gyermek messiás Betlehemben, szegényes körülmények között jön a világra.
De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mikeás 5,1)
A csillagászati és a földi események tökéletes összhangban voltak egymással, ami azt bizonyítja, hogy minden, ami történt, tudatosan előkészített és végbevitt folyamat része volt.