Boldogság

A boldogság a lélekből fakadó belső tartalom. Belső béke, szívbéke, a jó birtoklása az elvesztés félelme nélkül, a különbözőségek dinamikus harmóniája. A különbözőségek, amelyek megteremtik azt a dinamikus harmóniát, amit boldogságnak nevezünk, soha nem kerülhetnek ellentétbe egymással.

E téren a különbözőségek kiegészítik, és nem kioltják egymást. Nem kerülhet egymás mellé a jó és a rossz, mert ugyan különbözőségek, de erkölcsi téren ellentétei és nem egymást kiegészítő és támogató tartalmak, így nem kerülhetnek harmóniába sem egymással.

A boldogság elsősorban tudati állapot, ami csak az Isten által értelmezett szeretet körén belül élhető meg helyesen.

Külső örömforrás kelthet az emberben boldogság-érzetet, de az ilyen boldogság mulandó, s csak ideig-óráig tartható fenn. Csak az Isten szeretetéből táplálkozó gondolkodás-átalakítás hozhat állapotszerű, maradandó boldogságot, belső békét, szívbékét az emberben.

Aki Isten békéjét hittel átitatódott értelemmel hordozza magában, boldog ember akkor is, ha külső körülményeiben a pokol veszi körül, mert azt a jót birtokolja, amit senki nem vehet el tőle. Erről a boldogságról csak lemondani lehet, de elvenni senkitől nem lehet.