Bűnbánat

Az ember saját erkölcsi szeretetlenségének felismeréséből fakadó belső elfordulása a rossztól, a bűntől.

Alapja az az isteni erkölcsi törvény, melyhez igazodva, az ember különbséget tud tenni erkölcsi jó és rossz között.

A folyamat alapvetően két lépésből áll. Az első a bűntudat pozitív része, ami a felismerése annak, hogy az illető rosszat tett. A folyamat második része, amikor teljes szívből bánja, ami történt. Megnyitja szívét Isten előtt és az előtt a személy előtt bocsánatért esedezve, aki ellen vétett. A bűnbánó ember magatartása alázatos, őszinte.

A teljes szívből fakadó bűnbánat a lelki gyógyulás, megtisztulás kezdete, amennyiben a bűnbánó a bűnbánatában nem a bűntudatot akarja erősíteni magában, hanem teljes szívéből bízik Isten és annak a személynek a megbocsátó szeretetében, akihez bűnbánó lélekkel fordul.

A bűnbánat nem csak bűn esetében, vagy bármilyen szeretetlen magatartás esetében indokolt, lehetséges, hanem olyankor is, ha az ember bár szeretetből szól vagy cselekszik, meggondolatlanul és előre nem látott módon erkölcsi, egzisztenciális vagy anyagi kárt okoz a másik embernek. Ez nem bűn ugyan, mert nem ártó szándék vezérli, mégis viselnie kell meggondolatlan magatartása következményeit.

Ember és Isten előtt is csak a teljes szívből fakadó, őszinte megbánás nyer megbocsátást és feloldozást.