Bűntudat

A bűntudat az az állapot, amikor az ember bűnösnek érzi magát valamilyen vétségben, de még nem jutott el a megbánás állapotába.

Alapja az az isteni erkölcsi törvény, melyhez igazodva az ember felismeri a bűn természetét, és tudatára ébred szeretetlenségének. A bűntudat csak addig válik az ember javára, amíg arra tanítja őt ez a felismerés, hogy a szeretet erkölcsi törvényében különbséget tudjon tenni erkölcsi jó és rossz között.

A bűntudat káros az emberre, ha erkölcsi igazságában állapotszerűen a bűnös mivoltát erősíti benne: Bármit tesz, akkor is bűnös marad.

Aki bűntudatban tartja önmagát vagy másokat, nem tudja helyesen szeretni sem önmagát, sem másokat. Nem tudja befogadni Isten megbocsátó szeretetét, mert nagyobbnak tartja saját bűnösségét, mint Isten feléje irányuló irgalmát és megbocsátó szeretetét.