Ötödik parancsolat:
Ne ölj!
2. rész
Bizony, lélekgyilkosság is létezik, ami még a test megölésénél is súlyosabb bűn. Sokan hiszik tévesen, hogy mivel ők nem emeltek kezet másra, nem öltek meg fizikailag senkit, mentesek az ölés bűne alól. Ahogy az ölésnek van számtalan fizikai módja, bizony a lélek ölésének is megvan a maga számtalan módja. Azonban míg valaki a testet megöli, lelket is öl, addig, aki lelket öl, nem feltétlenül öl testet is.
Egyik sem múlhat el következmények nélkül, mert a lélek szenvedése elkerülhetetlen az ember számára akkor is, ha tettének következményeit, súlyát szeretné a maga szemszögéből elbagatellizálni, jelentéktelenné tenni.
Az isteni szeretet törvénye, mely soha nem büntet, de mindenkor szembesít, torzítatlanul és egyértelműen mutatja meg az ember minden hibáját, vétkét, bűnét, ami elől csak ideig-óráig menekülhet el, de végleg nem. Egyszer mindenképpen bele kell néznie ebbe a tükörbe, és látni fogja minden szeretetlenségét, amit elkövetett, de nem bánt meg.
Fájdalmas gyötrelemként fogja megélni azt a felismerést, hogy szeretetlenségével, erőszakos magatartásával hogyan nyomorított meg másokat lelkileg, olyan embereket, akik alkatuknál fogva kiszolgáltatottak voltak neki. Visszaélve erejével, hatalmával, rájuk kényszerítette az akaratát, olyasmire vette rá őket, amit normális ésszel soha nem tettek volna meg. Akaratának rabszolgáivá tette őket, halálos sebet ejtve ezzel rajtuk és önmagán egyaránt.
Mai világunkban nemcsak személyre szólóan, de globális szinten nyilvánul meg az az erőszak, amely meg akarja fosztani az embereket minden olyan szellemi tartalomtól, ami nélkül erkölcsi értelemben nem is emberek. Az erkölcstelen ember, embertelen ember. Az erkölcsi tartalom megéléséhez e világban hozzátartoznak olyan identitástudatok, melyek nélkül az ember nem tudja megélni emberi mivoltát abban a földi környezetben, amelyben jelenleg, mint hús-vér testben élő szellemi léleknek léteznie kell.
Az ember nemcsak hús-vér test, hanem örök életre teremtett szellemi-lélek is. De ez igaz fordítva is. Az ember nemcsak szellemi lény, hanem hús-vér lény is, akinek e földi környezetnek megfelelő testet kell felvennie magára ahhoz, hogy szellemi-lelki fejlődése érdekében tevékenykedni tudjon. Identitástudatának fontos részét képezik biológiai azonosságának szempontjai, amelyek szerepüket tekintve alárendelődnek a szellemi-lélek egészséges fejlődését segítő isteni szeretetnek.
Az anyagvilágban mindennek a szellemi teremtmények szellemi-lelki fejlődését kell szolgálnia. Azonban minden, ami az anyagvilághoz tartozik, mulandó, ezért csak eszköz jellegű lehet. Ilyen eszköz az emberi test is, ami kifejezi azt az eszközjellegű identitástudatot, amivel a szellemi lélek a maga természetéből adódóan nem rendelkezik, hiszen a szellemi világban ezek értelmüket vesztik.
Ilyen identitástudat a bőrszín, a nemhez, fajhoz, nemzethez tartozás, amelyek nem a másokkal kapcsolatos alá-fölérendeltségről szólnak, hanem az emberek egymásközti közösségi léte megélésének eszközei a nem-ártás, megbocsátás, segítés útján.
Az ember biológiai létét meghatározó tényezők önmagukban nem hordoznak erkölcsi értéket, erkölcsi tartalommá az ember ezekhez való viszonyulása, magatartása által válnak, következményei pedig attól függenek, hogy alsóbbrendűnek vagy felsőbbrendűnek tartja magát valaki azért, mert olyan, amilyen, vagy képes elfogadni a másikat olyannak, amilyen, önmagával egyenrangúnak, anélkül, hogy alávetné magát neki, vagy uralkodni akarna felette.
Az anyagi létben minden embernek meg kell tanulnia az örökkévalóság szemszögén keresztül látni és szeretni önmagát abban a testben, amelyben leszületett, akármilyen a bőrszíne, férfi vagy nő, bármelyik nemzet közösségébe tartozik. Mindezeket szellemi szinten kell tudni megélnie mindenkinek, és az isteni szeretetben vizsgálva kell értéket adnia nekik akkor is, ha egyébként a mulandó világ részét képezik.
Olyan körülmények ezek, melyek, noha ő választotta azokat saját lelki fejlődése érdekében, nem az övéi, hanem csak ideiglenesen kapcsolódnak hozzá. Bizony, igaz Jézus kijelentése:
"És, ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?" (Lk 16,12)
Ha hűtlen vagy abban, ami mulandó, ki fogja neked adni azt, ami örök? Ha nem szereted magadat vagy a másikat a bőrszíne miatt, vagy nem férfinak szereted azt, aki férfi, és nem nőnek, aki nő, nem szereted azt az országot, ahol több ezer vagy millió társaddal együtt kell élned, nem szereted a másikat csak azért, mert ő egy másik nemzet tagja, vagy más a hite, mint neked, akkor, hogy tudnád értékelni azt, ami örök?
A keresztény hit egyetemes hit. Nemcsak nemzetek felett áll. Az egész szellemi és anyagi teremtés ugyanazon szeretettörvényen nyugszik, hiszen Isten szeretetből és ugyanarra a szeretetre teremtette. Isten szeretete örök és változatlan. Ez pedig nem azt jelenti, hogy az embernek meg kell tagadnia földi emberi mivoltát, hanem azt, hogy felül kell emelkednie mindazon, ami a mulandóságban az élete részét alkotja.
Csak gyökeres fát lehet átültetni új földbe, amelyik pedig gyökértelenné válik, elpusztul. Az az ember, aki megtagadja identitását, és valami másnak gondolja magát, embertelen emberré válik. Erkölcsi és szellemi értelemben megöli önmagát.
Minden embernek abban a belső és külső körülményben kell jézusi módon emberré válnia, amelyikbe beleszületett, amit az a szeretet határoz meg számára, amit Istentől magában hordoz, s amihez természetszerűleg igazodnia kell, és ami által itt a Földön kell megszentelődnie és másokat megszentelnie!
A Föld nem a véglegesülés helye, hanem a gyógyulás, a hazatalálás lehetőségének eszköze. Ezért ne öld meg sem magadban sem másban a reményt, hogy megtaláld és más is megtalálja azt az Utat és Igazságot, aki az Életre vezet, mely egy olyan véglegesült állapot, ami minden szellemi teremtmény számára a szeretetben való boldog növekedést biztosítja Istenben anélkül, hogy szenvednie kellene ennek érdekében egy istenlátásban korlátozott árnyékvilágban!